Az egyetlen hely ahol megtorlatlanul szólhatott valamit is a kommunista rendszer ellen valaki, az csak a hittanórákon volt akkoriban. Tartozni én is akartam valahová, néhány évig jártam oda az osztály nagyrészével együtt. Amikor két teremre osztottak szét minket, nem értettem miért nem mehettem a másik csoportba ahová az osztálytársaim voltak gyűjtve együvé, miért volt muszáj csakis azokkal lennem akik mintha ugyanúgy nem ismerték egymást ahogy én őket.

Nem olvastam a Nagykönyv egyik felét sem szándékosan, csak elkerülhetetlenül találkoztam filmekben és interneten olyannal amiről utólag derült ki hogy onnan vett hivatkozás. Nem szövegértelmezés amiről írok, csak megfigyelések a műveltség-formáló eredményeiről általánosan az europoid vallásosságnak.

Az ószövetség mintha (egyéb rút kimenetelű történetek közt) arról szól, hogy a nép törzsei együtt megegyeznek abban hogy annak a törzsnek férfi illetve fiú állományát ölik le (és asszonyait osztják szét) amelyik ellenezte, hogy városaikba egyéb népből érkező férfiakat vendégül látó törzsbeliek kiadassák azokat köztéri nemi meggyalázásra az egybegyűlt város követelő férfinépének.

Az újszövetség mintha szélesebb körben elterjedt későbbi irányadás, elég annyi hogy meztelen férfi van a falu közepén kiszegezve.

Nem túl hiteles a kozmoliberális nyomulás a kutyák épenhagyott füleinek védelmében sem. Nekem középkorú héberkövet ismerősöm mondta (South Park ismeret mellé), hogy nem mindenki teremtett hímtagját igazítják meg. Nyilván vélt/valós felmenő összetételbeni eltérések lehetnek emögött. A pornofilmek alapján nincs az ugyan a felismerhetetlenségig átszabva de azért észrevehető a valami hiánya. Bizonyosan bennük is felmerülhetett az, hogy ahányszor ránéz a gyerek, arra emlékeztesse, hogy apjának körei azzal bármit megtehetnek, ők nem az a fajta ahol gyerek-érdekvédelem ápolható hagyománnyá lehetne valaha. A legkevésbé sem bocsátkoznék valami fogadatlan prókációba, mindössze a mohó poszt-kommunista hagyományszomjunk közepette szükségesnek tartom az egészséges kultúrforrás megválogatását.

A vallásos kijelenti, hogy ahányszor nekünk kárt okoz, nem tőlünk kér ő bocsánatot (ne ítél-j/tess), van neki erre megfelelő címzettje és tolmácsa hozzá aki megteszi neki ezt helyettünk, és jöhet újra közénk tisztán, mi sem történt.

Milyen társaság lehet az, amelyik úgy alakítaná egész nemzetek világnézetét, hogy gondosan összeállított, sorbarendezett parancsolatai külön kitérnek felebarátra, atyádra, anyádra, de az például, hogy "gyereket egészségben felnevelkedni támogasd" valamiért elkerülte a figyelmüket, vagy ennyire mellékes nekik mondjuk a házastárshoz képest?

Mintha végzetesen bukott példájával érvelve alaposan túllőve az értelmes célon szándékosan ellenkező irányba tájoló hatást fejtene ki végül a papság. Jól jönne valami valóban természetes életszemlélet.